Tarot története
A Tarot története a történelmi ókor legrégebbi időszakába nyúlik vissza: Kr.e.3300 előtt élt Hermész Triszmegisztosz (a Háromszor Nagy), aki nem más, mint Thot Isten (gyógyító orvos-király) az egyiptomi írásjelek kitalálója és a Tarot ősének, a SMARAGD TÁBLA (TABULA SMARAGDINA) képeslapjainak megalkotója.
A Tarot mai formájának kialakítói sokkal inkább a figurális ábrázolás irányába léptek előre, így teljesítve ki azt, ami eredetileg csupán betűkből, számokból és geometriai ábrákból állt. Itáliában a középkor végén és a reneszánsz elején az egyes fejedelmi családok számára nagyon híres mesterek, festők készítettek házi Tarot-t, így Leonardo da Vinci és Mantegna is.
Európában először Marseille-ben és Lyon-ban tettek közé nyomdai eljárással sokszorosított Tarot-t. Ez a régi marseillei Tarot.
Miben segít a Tarot?
A Tarot kártyát bármiről meg lehet kérdezni. Nagy segítségünkre van a döntéshozatalnál, felvázolja a lehetséges következményeket anélkül, hogy a kérdezőt a döntés jogától és felelősségétől megfosztaná.
A Tarot minden mai kártyajáték őse: a legöregebb, a legkomolyabb és a legbölcsebb. Éppen ezért, ha hozzáfordulunk komolyan kell vennünk, mint egy köztiszteletben álló idős Mestert, akit nem zavarunk holmi csipp-csupp ügyekkel. Mindazonáltal tiszteletben kell tartanunk, hogy mindenkinek a saját problémája a legsúlyosabb, ezért inkább a kérdezés gyakoriságát kell szabályoznunk.
A Kereszt kirakáson kívül egyazon témáról 6-8 hétnél sűrűbben nem tanácsos a kártyát kérdeznünk.
A 4 kérdéses egyiptomi módszer kirakást csak 3 hónapon túl szabad megismételnünk, mert egyébként összezavarja a Kérdezőt.
Nélkülözhetetlen, hogy fehér gyertyát gyújtsunk a Tarot használatakor, mert a mondás is úgy tartja: „Isten nevét szádra ne vedd, míg nem gyújtottál tüzet!” A Tarot pedig avatott ember kezében Isten üzenete és tanácsai.